Síelés

Észak-Olaszország, Júlia-Alpok, Zoncolan hegy, Arta Terme kisváros.
Egy hét csúszkálás. Jó volt. Csak ajánlani tudom.
A hotel is rendben, esténként jól teleetettek minket azzal a felkiálltással, hogy "Egyél, aztán holnap te leszel Alberto Tomba!"

A sípályák jók voltak, bár a felvonó nekem túl magasan ment. Ültem benne, mereven előreszegezett tekintettel és aki hozzámért annak kilátásba helyeztem egy lassú de biztos kínhalált.
Mindig ugyanott estem el csúszás közben. Ott tuti valami baj lehet a gravitációval. Valami mindig odarántott a lejtő közepéhez. Aztán meg alig akart elengedni.

Társaság: a szállás tele volt magyarokkal. Nem is akármilyenekkel. Ekkora dürhő tirpák népeket elég ritkán látni! Igazi fasza gyerek vagyok módra viselkedtek. Cipőben táncoltak az asztalon, terítőstől... Az egyik különösen buta képű az üvegcsillárokat ütögette, azt élvezte hogy hangosan csöng. A segge viszont állandóan kilógott a gatyából.
Szóval volt minden: hajnali üvöltözés, üvegtörés - másnap reggel az ebédlőben odaragadtam a padlóhoz, liftajtó-kitámasztás.
(najó, a csapat kb. fele normális volt...)

Végül meg kell hogy állapítsam, egy normális főemlősnek nem természetes állapota, hogy két hosszú léc van odarögzítve a talpához!

-Baby... Mama... Papa...
-Papa hamm hamm - Papa Alberto Tomba