Végre vége...

... a ramadánnak. Kezd élet költözni a városba. Előbújtak a pingvinek és a páncélos pingvinek. Merthogy ilynek is élnek errefelé. Az előbbiek a helyi férfiak, talpig fehér-fekete bő ruhában. Az utóbbiak az asszonyaik, akik a fejük búbjától a talpukig feketében vannak. Egy kis résen keresztül lesegetnek kifelé. Ma láttam egy bandzsát is, hát az nagyon röhejes volt.
Kinyitottak a kávéházak, éttermek. Ennek örömére el is rongyoltam kajálni a közeli Pizza Hut-ba, jó kis tengeri herkentyűs pizzát ebédelni. Jó volt.
Visszafelé sétáltam egy jó nagyot, megnézegettem a kirakatokat, bementem néhány üzletbe. Ugyanazt lehet kapni mint otthon és legalább egy áfányival olcsóbban. Ha nem bazárban vesszük meg a cuccot, hanem valami normális boltban, szinte mindenhez adnak világgaranciát. Csak otthon a szervizeseknek kéne elmagyarázni, hogy mit jelent a világgarancia.
A Columbia cuccok pedig 30-50%-kal olcsóbbak. Csak nincs nekik méret. :(
Valamikor megyünk a titkos beszerzési forráshoz piáért. Mert rendes muzulmán, ramadán alatt nem dolgozik... Piát azt itt sehol nem lehet kapni, csak a bárokban. Jól jönne néha egy sör v. egy viszki esténtént. Azt mondták a srácok, hogy ami pia ott nem kapható, az nem is létezik. Meghogy olyant én még nem láttam. Elhiszem. Sok mindent nem láttam még.
De azért szerintem tudnék olyan piát mondani, ami ott nincs. Majd kiderül...