Vegyesfelvágott II.

A héten több dolgot is láttam Móriában. Kiderült, hogy nem voltam még mindenhol. Azt hittem, hogy megjártam már a tárnák mélyét. De nem. Mória feneketlenül mély. Vannak kiválasztottak, akik tudják az utat lefelé. Jövő héten én is a beavatottak közé fogok tartozni. Lemehetek Mória feneketlen mélységeibe, ahonnan kevesen tértek csak vissza. Kaptam izelítőt az ott rejtőző szörnyetegekről. Baktatunk a kollégámmal kifelé a bányából, mikoris felcsapódik az egyik oldalsó tárna kapuja, majd kirepül mögénk egy vasdarab, majd egy kalapács. Az üvöltést már csak később halljuk: "Giant rat!" És tényleg. Ekkorát még nem láttam. Mint egy macska. Csak kétszer olyan hosszú...

Már értem, hogy a kici orkockák miért vadásztak rá ekkora lelkesedéssel... Két napi sült husi futott ott el...

Szóval lehet, hogy találkozni fogok a Balroggal is. De ha a sors könyvében ez van megírva, ám legyen.

Viszont abban biztos vagyok, hogy otthon a legsötétebb cigány illemtanár az itteni orkokhoz képest. Mosnám a kezemet az ebédhez, a szutyok meg ott mossa a büdös lábát a mosdókagylóba. Ez náluk így szokás, megy vagy jött imába/imából. Ott a zuhanyzó pár lépésre, mossa ott... De az is lehet, hogy nem tudja mire való a zuhanyzó. Csak a teknőt ismeri.

A következő is kifésülködött, kimosakodott mérnök ork - akkorát turházott a mosdóba, hogy majdnem összehánytam magam. Pedig azt hittem, láttam már sokmindent. Szóltam, hogy legalább öblítse le, erre valamit motyogott, aztán megtette. De kollégáim elbeszélései szerint nem egyedülálló esettel állok szemben...

Szóval ilyenek történnek mostanában errefelé.